Szombatra
Utazásom során aggodalommal töltött el az álomtalanság. Hazaérve azonban megy minden a régi kerékvágásban. (remélhetőleg)
Rájövök, hogy nincs egy vasam sem. Mi lenne ha kérnék a szüleimtől? Anyámhoz fordulok, és elpanaszolom az anyagi gondomat.
- Kéne pénz.
Semmi reakció. Helyette a szobámba megy és egy ötezrest emel le a polcomról.
- Nem kapsz pénzt, de törlesztened, azt továbbra is kell.
Átsomfordálok apához.
- Kéne pénz.
- Persze fiam, én adok neked bármennyit. Mennyi kellene? 5% kamattal adom persze. - közli szívélyes mosollyal.
Dühösen caplatok vissza a szobámba. Honnan is kerítsek pénzt? Kezembe veszem a Robert Merle Francia História sorozat egyik kötetét. Vajon mennyit érhet az egész sorozat? El kell adnom. Alig fogok érte kapni valamit. Komoly dilemma.
Tegnap egy Zsófi nevű lány beszélt a Szenvedélyes Szerelem egy részletéről, innen a Merle vonatkozás. Az költekezéstől meg írtózom.
Halász Dóri a nyár hátralévő részét az USA-ban tölti. Szóljon egy álom személyesen Neki, az álom jukeboxomból. Kicsit csonka lett sajna, de nem jut több részlet az eszembe.
Egy olyan városban autózunk, amely visszatérő helyszínem, de hogy Budapestről vagy Győrről lenne szó azt megállapítani képtelen vagyok. Egy korábbi álom során buszozgatam már itt, egy alkalommal még tüntetésbe is belefutottam utcáin. Sok panelházra emlékszem. Az egész várost körgyűrű öleli. A reptér felé tartunk, s az autóban Dóri és a húgom ülnek. Mindketten a hátsó ülésen, csajosan csevegnek. A reptérnél leálló sávok és felüljárók kifürkészhetetlen dzsungelébe kerülök. Egy hirtelen bal fordulat után jobbra kanyarodok és sikerül ráállnom a városból kivezető szakaszra. A tömött utcák és a hömpölygő forgalom okozta stresszérzet lassan oszlik, így végre szusszanhatok egyet. Kényelmesen elhelyezkedem a vezetőülésben, és próbálok bekapcsolódni a hátul ülők párbeszédébe.
Ez olyan jól sikerül, hogy túlfutunk a leágazáson.
Kicsit bosszankodom, de miért is esnénk kétségbe? Csak tudnám hová megyünk...
