Péntekre.

Egy a Gödörhöz hasonlatos, teraszosan süllyedő helyen voltam. A hely egy széles főútra merőlegesen helyezkedik el, a főúton autó nem jár, sok ember és néhány piaggo. Pálmafák nőnek a füves placcokon, mediterrán beütésű az egész. Itt fut össze több szál is ezen az este.

Halász Dóri kedves csoporttársam hívott meg egy italra. A teraszosan lejtő hely legalján színpad, balra egy beugróban kis kocsma, ide tértem be. Legnagyobb meglepetésemre Anna ül Dórival szemben és mosolyog mint a tejbetök. Rosszul érzem magam, de próbálom a legjobb formámat nyújtani, nehogy elrontsam mindenkinek az estéjét. Aztán Anna kislányos picsogásba kezd - nem tud két srác között dönteni. Mindezt felém elsütött mikroszekundumnyi szemvillanásokkal körítve.

Ez gusztustalan! - kiáltom.

Felállok, ügyet sem vetve a hanyattröpülő székre, grandiózus távozásom azonban a szétguruló fémpénzek szedegetésébe torkollik. Méltó befejezése egy pompázatos helyzetnek.

Kirohanok, és amúgy is találkozóm van Ágival.

Ez a főűt túloldalán, egy deszkaborítású tegerszagú kocsmában esedékes, igaz tengert sehol sem látni. Megállok a bejárat előtt, belülről férfiak borízű hangját hallom. Nem, egyátalán nincs kedvem bemenni.

Anyám telefonál, hogy csatlakozzak a családhoz egy rokonunk ballagásán. A ballagási műsor a színpadon kezdődik.

Jobb dolgom nem lévén átbattyogok, és leülök melléjük egy székre. A fények lehúnynak, a színpadon matrózruhás artisták adnak elő egy számot. A szinpad felett keresztben rúd fut végig, ezen ülnek mint verebek. Lábukon kötél, a kötél vége lenn pihen a színpadon. Egyikük leugrik, és majdnem meghal de amint a kötél végefelfutna a rúdig, ott valaki elkapja fél méterrel a föld fölött tartva az artistát.

Bámulatos - mondom magamban, de egyátalán nincs ehhez kedvem.

Katasztrófa, hogy még mindig szerepel álmomban Anna. Fúj, fúj és legfőképp fúj. Gyámoltalan barom vagyok. Ezen felül érdekesen tömény mese. Az egész valahogy színházszerű.