Szüleim visszautasíthatatlan ajánlatot kaptak családi nyaralásra. Egy szegről végről rokon néni alpesi kastélyába invitált lényegében ingyen. Az épület egy tó mellett állt a képeslapszagú osztrák hegyoldalban.
Négyesben érkeztünk, majd húgommal külön kétágyas szobát kaptunk. A rokonunk idegesítő hangú öreg banya volt őszes hajjal és tüchtig kinézettel. Benyitva a két ágy egy parányi franciaágy volt csupán. A mosdóba nem lehetett beférni, és a helyiségnek ablaka nem volt, továbbá mind a fal mind a bútorok gyomorforgatóan foltos felpúposodott fahatású műanyagfóliával voltak fedve.
Első nap lévén külön programot nem terveztünk így lefeküdtünk alduni. Ekkor a képzelt valóságra lidércnyomás vetült. A tébolyodott hologram az ágyunkon kezdett előadásba. Húgomat és önmagamat nem láttam, a franciaágyon helyettünk két aranyhajú 17 éves forma lány feküdt. Mélyen aludtak, egyenletes légzésük betöltötte a kis szobát. Az ajtó kitárult és egy alaktalan forma imbolygott be bizonytalan léptekkel. Ahogy megállapodott az ágy végében érthetővé vált a nehézkes járás, egy kétkezes pallost vonszolt. Komoly erőfeszítéssel a levegőbe emelte, majd az ágy jobb oldalán fekvő leány gyomrába döfte. Sűrű vér fröccsent szanaszét. Senki sem adott ki egy hangfoszlányt sem, a vér pedig megállíthatatlanul falta az ágytakarót a beállt csendben. Az alak felpillantott majd megköszörülte a torkát.
A látomás véget ért, a húgommal nehezen lélegezve pillantottunk egymásra. Ahogy feltápászkodtam az ajtó alatt becsúsztatva cetli hevert. Rajta az alábbi állt: "Feladat: Hányféle képpen helyezkedhet el egy ember egy földre rajzolt körhöz képest?" (??) Hosszas töprengés után arra jutottunk, hogy állhatunk a kör mellett állhatunk fölötte és benne. A választ egy elfogyasztott Milka csokis dobozra róttam színes zsírkrétákkal.
A gyermekded betűvésésem egy újabb reggeli telefonhívás szakította félbe. Ezúttal nem terveztem visszaalvást. Ebben az álomban nem tudtam értelmezhető motívumokat felfedezni.
Négyesben érkeztünk, majd húgommal külön kétágyas szobát kaptunk. A rokonunk idegesítő hangú öreg banya volt őszes hajjal és tüchtig kinézettel. Benyitva a két ágy egy parányi franciaágy volt csupán. A mosdóba nem lehetett beférni, és a helyiségnek ablaka nem volt, továbbá mind a fal mind a bútorok gyomorforgatóan foltos felpúposodott fahatású műanyagfóliával voltak fedve.
Első nap lévén külön programot nem terveztünk így lefeküdtünk alduni. Ekkor a képzelt valóságra lidércnyomás vetült. A tébolyodott hologram az ágyunkon kezdett előadásba. Húgomat és önmagamat nem láttam, a franciaágyon helyettünk két aranyhajú 17 éves forma lány feküdt. Mélyen aludtak, egyenletes légzésük betöltötte a kis szobát. Az ajtó kitárult és egy alaktalan forma imbolygott be bizonytalan léptekkel. Ahogy megállapodott az ágy végében érthetővé vált a nehézkes járás, egy kétkezes pallost vonszolt. Komoly erőfeszítéssel a levegőbe emelte, majd az ágy jobb oldalán fekvő leány gyomrába döfte. Sűrű vér fröccsent szanaszét. Senki sem adott ki egy hangfoszlányt sem, a vér pedig megállíthatatlanul falta az ágytakarót a beállt csendben. Az alak felpillantott majd megköszörülte a torkát.
- Neked feladatod lesz.
A látomás véget ért, a húgommal nehezen lélegezve pillantottunk egymásra. Ahogy feltápászkodtam az ajtó alatt becsúsztatva cetli hevert. Rajta az alábbi állt: "Feladat: Hányféle képpen helyezkedhet el egy ember egy földre rajzolt körhöz képest?" (??) Hosszas töprengés után arra jutottunk, hogy állhatunk a kör mellett állhatunk fölötte és benne. A választ egy elfogyasztott Milka csokis dobozra róttam színes zsírkrétákkal.
A gyermekded betűvésésem egy újabb reggeli telefonhívás szakította félbe. Ezúttal nem terveztem visszaalvást. Ebben az álomban nem tudtam értelmezhető motívumokat felfedezni.
