álomblog

Mit álmodtam? Elmondom!

Friss topikok

  • Anna vagyok: uhh, ez nagyon nagyon nagyon nagyon jó lett. kibaszott vicces, kacskaringós, sok színű, állati kir... (2008.09.29. 00:34) Komédia
  • Kresz: Magamnak, jegyzem fel, hogy ekkor még nem tudtam, hogy Dextert milyen szálak fűzik a Jegeshez, még... (2008.07.17. 23:45) Hommage
  • SNAZSR - F4 tagsági felmutatva: ez a "semmi" a legjobb :) tetszik te élsz még? mi újság? megnéztem az italian spiderman-t, tiszta ... (2008.07.17. 22:45) Dex
  • judit: a sajátomon nem tudok válaszolni, ehh. szóval újságírás, vagy mire gondolsz? :) (2008.07.06. 09:42) Porond
  • SNAZSR - F4 tagsági felmutatva: szerintem nem annyira para h az Anna benne van néha az álmaidban. ne aggódj emiatt, nem jelent sem... (2008.06.29. 20:12) Nemkéne

Linkblog

Archívum

Disztópia

2008.06.18. 11:32 | .kakaó | Szólj hozzá!

Íróasztalomnál ülve kezdődik. A pesti szobám íróasztala, a négyzetméter is stimmel, de valahogy mégis minden megváltozott. Az asztal anyaga nem a régi, a hideg fényben acélosan csillog. A falak szürkék, a padlóm nyers beton. Rend van, szétszórt ruhadaraboknak és eldobált könyveknek sehol nincs nyoma. Ez nem is az én szobám. Egyszerűen nem lehet az én szobám.  

Az asztalon futurisztikus gép terebélyesedik. Egy számítógép és egy írógép keveréke, a szokatlan kialakítás taszít. Kényelmetlenül érzem magam, szabad levegőre kell mennem amilyen gyorsan csak lehetséges. A teraszajtómhoz lépek, lefordítom a kilincset, de az félúton megakad. Széjjelhúzom a függönyt, és nagy meglepetésemre a terasznak hűlt helyét találom csupán. Ellenben a látvány ami fogad mozdulatlanná dermeszt. A nyolcadik kerület ütött kopott rozoga bérházait valami külső erő eltüntette a föld színéről. Helyettük katonás rendben acélszürke toronyházak nyújtogatják nyakaikat. Szakad az eső. A víztől csillámló pengeéles fémfelületeket itt-ott megtöri egy díszítő motívum, az egész összhatás olyan katonásan gótikus. Még tetszhetnének is, viszont olyan elemi rettegést sugároznak, amitől összerezzenek és kénytelen vagyok behúzni a függönyt. Életemben először hiányoznak a gettó bűzös kis odúi.

Aztán szinte azonnal tudatosul bennem, hogy menekülnöm kell. De nincs bennem erő, így kivárásra játszva lefekszem a matracomra.

- Itt te nem alhatsz! Dolgozz! - rivall rám tűélesen egy hang. Forrása egy a plafonba süllyesztett hangszóró - Itt senki sem alhat, indulj az asztalodhoz!

Felállok, és néhány tétova lépést teszek az asztal felé. Aztán rosszullét tör rám, és látóteremben szürkés négyzetek kezdenek elszaporodni. Egy ideig küzdök ellenük, majd tehetetlenül rogyok össze.

Tegnap éjjel végre kialudtam magam. Ez az első álmom volt, és ez volt a zaklatottabb is. Érdekes, hogy ahányszor éjjel elered az eső nyitott ablaknál, az beszűrődik az álmomba is.

 

Címkék: félelem eső otthon sci fi torony

Zaklatottság

2008.06.17. 22:25 | .kakaó | 1 komment

    Néhány apró képből gazdálkodunk ma.

    Először is, mindjárt itt van egy jelenet amely a szobámban játszódik. A széken ücsörgök, de nem csinálok semmit, nincs erőm cselekedni, ólomsúlyok húzzák a karjaim. Belsőmben felfokozott feszültség. Pontosan tudom, hogy Pityu a saját szobájában ugyanígy ül. Egyetemes semmittevés a lakásban. Az igazság szerint Ákost várjuk, míg meg nem jön addig áll az életünk.

    A tehetetlenségem tovább bonyolítja, hogy soha eddig nem tapasztalt szomjúság tör rám. Mintha minden csepp nedvességem elpárolgott volna, légutam katlanná változott, s forró sivatagi szél kedvére perzseli. Kitámolygok a konyhába, majd a hűtő tetejéről ötliteres almalevet emelek le. Kartondoboz kis csappal. Poharanként hörpintem fel mind az öt litert. Hűsít, de nem használ. Már el kellett volna fogynia, de az üdítősdoboz kimeríthetetlennek tűnik. Újabb és újabb poharakat engedek tele.

    Közben a Pete and the Pirates énekelte a She Doesn't Belong to Me-t. Szomorkás volt. De mocskosul passzolt.

    Előttem egy elsötétített színpad, testtelenül lebegek, s a porondra egyetlen halovány fénypászma vetül. Az a némi világosság egy formás női lábszárnak szól, azonban a testrészhez nem tartozik ember. Talán ott van, csak a végtelen feketeségbe veszik.

    Négy órát aludtam a vizsga miatt, ami szétzúzta a nyugodt és klasszikus alvásmodorom. Végeredmény: csupa töredék, történetvezetés nélkül. Délután is ledőltem, a láb onnan származik. Tulajdonosa egy Lindsay Lohanra emlékeztető lány volt, a gazdaságjog vizsgáról. Nem a zsánerem, de úgy tűnik az a láb mégis énekelt hozzám.

Címkék: nőalak diribdarab dream o.s.t.

Két töredék

2008.06.16. 11:45 | .kakaó | 1 komment


     Győrben, a családi házunk fürdőszobájában állok. A csap mellett valami tisztálkodást végzek, a cselekvés pontos célja kivehetetlen. Egy a pécsi egyetemen tanító ismerősünk van még rajtam kívül a szobában. Beszélgetünk.
- Akkor miért nem a katonatiszti főiskolára jelentkezel?
- Csak repülőt vezetnék, mást nem. Azt meg a szemem miatt nem vezethetek.

    Köröttem csend, csak a létfenntartó rendszerek lomha de folyamatos munkája generál tompa alapzajt. Mezítláb állok a hideg fémfelületen, jól esne belebújnom valami puha meleg lábbelibe. Egy pillant erejéig körbefuttatom tekintetem a szobán papucsot keresve, de a szokatlan helyzetből fakadó átszellemültségem végül kisajátítja majd eltereli a figyelmem. Megfordulok, és az átellenben lévő falon felfedezek egy ablakot. Sarkai ívesen ölelik körbe a látványt ami teljes ámulatba ejt. Közelebb lépek, lehelletem párabokrokat növeszt a hűs felületen. A végtelen űrrel nézek farkasszemet. A felfoghatatlan mélység magával ragad, s egy másodpercre átérzem a plasztacél hajótörzs magányát.

    A külvilágból egy hang türemkedik be a meghitt szemlélődésembe. De nem, nem a külvilágból szól, hisz itt van közvetlenül a fejemben. Veszélyre figyelmeztet, egy szörönyű organikus fertőzésre. Zsírpecsétre a galaxis hófehér asztalterítőjén. És tényleg. Látom a darálthús gombócoknak látszó szennyezett naprendszereket szétszórva a galaxis spirálkarjain. Némelyik hússzínű anyagot pumpál ki magából, ami aztán ismeretlen célok felé veszi útját. Bár pontosan tudom milyen rémisztő jelentnek vagyok tanúja, ebből a megnyugtató messzeségből csak csodálattal vegyes félelmre futja.

Más feladatom van.

Terveztem, hogy pilóta leszek kimenkítve magam az egyetemről. Innen az első fele. Tegnap láttam egy játékot amiben egy galaxist ábrázoltak, de ahhoz semmi negatív nem kötődött. Érdekes.
   

Címkék: sci fi kollázs

Kollázs 1.

2008.06.15. 12:01 | .kakaó | Szólj hozzá!

    Egy Süss Fel Napra emlékeztető szórakozóhelyen találom magam. Ismerőseimmel érkeztem akik kissé távolságtartóan viselkednek velem, mégis úgy általánosságban kellemes társaságnak tűnnek. Az egyetlen bibi, hogy egyikőjüket sem ismerem fel. Mind srácok, kinézetük alapján pedig a hip-hophoz köthetném őket.

    Kezdődik a koncert amire jöttünk, így bepréseljük magunkat a közepes méretű kocertterembe. Lemennek a fények, és valami rap session veszi kezdetét. Füleimnek idegen, de szép lassan átveszem a ritmusát és még élvezni is kezdem. Az előadásnak hamar vége szakad, ismerőseim megveregetik a vállamat.
    -Látszik, hogy élvezted, jól van!

    Vágás. Győri otthonunk utcája a Csonkaér utca. Nevét a keresztben elcsordogáló érről kapta. Állok a végében és szemlélem a végbement változásokat. Precízen kialakított luxusszagot árasztó márvány térkő borít mindent. A térkő vakító fehérsége kellemes harmóniát kelt a gondosan nyírt pázsit zöldjével. A márványlapok síkságát csak itt ott töri meg egy formatervezett pad.
   
    Közelebb merészkedek, hogy alaposabban szemügyre vehessem a beállt változásokat. Ekkor azonban olyan érzésem támad, mintha a víz fölött egy neutroncsillag jelent volna meg: a tér meggörbül és beleránt a patakba. Egy szemvillanás alatt kialszik a napfény is, a Csonkaér tengerré változik. A hullámok mintha szánt szándékkal akarnának arcon csapni. A sós vizet köpködve kapaszkodó után nézek, és egy régi építőjáték pálcika elemeit fedezem fel a vízen úszni. Sok vesződséggel, de összetákolok a pálcákból egy mini-olajfúró toronyra emlékeztető alkalmatosságot, amire fel is mászok, kimentve magamat a hullámok közül.

    Ekkor unokaöcsém jajveszékelésére leszek figyelmes.

    - Cápa! CÁPA! - kiáltja, de a kavargó párafoszlányok között még a kissrácot is alig tudom kivenni.

   Felé nyújtom a kezemet, sikerül felhúznia magát a pálcikatorony alsó fokaira. Tovább mászik felfelé, néhány elem recsegve adja meg magát a manőver közben. Végül sikerül biztonságba érnie. Hamar elszundít, ebben gondolom a monoton hullámverésnek is nagy szerepe van. Várom a hajnalt, én nem merek elaludni.

    Vágás. Egy bevásárlóközpontban ülök Pityuval, Ákossal és Csabával. Valami kegyetlenül vicces dolgon fetrengünk a mozgólépcső korlátját támasztva. Anyám érkezik felfelé a lépcsőn és rosszalló tekintettel méreget. Megkérdezi a poén tárgyát, el is magyarázom neki, de úgy tűnik nem igazán értette meg.

    Korábbi álmaimban láttam már ezt a bevásárlóközpontot, akkora, mint egy közepes űrállomás stadionnyi belső terekkel. Bóklászni indulok, a körülöttem elhaladó embereken beazonosíthatatlan szabású ruhák a szivárvány minden színéből összemásolva. Egy emelettel feljebb lezárt fogadásra osonok be. A terem focipálya méretű ovális alaprajzzal, az ovális mentén ezernyi asztal különböző fogásokkal. A hangok sűrű szövetté sokasodnak össze, képtelen vagyok kivenni mi zajlik körülöttem. Kínálgatnak az ételekkel, de nem merek venni, hiszen nem is szabadna itt lennem. Feltűnően sok a kínai meghívott, egyre kellemetlenebbül érzem magam, sietős léptekkel próbálok távozni. Még látom, ahogy egy idős kínai vöröses zselés levest emel szájához egy apró kanálban. Kiráz a hideg, nekiiramodok és majdnem félresöpröm azt a hegynyi négert, aki napszemüvegben gepárdbőr kabátban krisztusi módra széttárt karokkal várja a fegyvervizsgálatot a bejáratnál.

Címkék: ismerősök víz kollázs anyám

Rejtély

2008.06.14. 12:09 | .kakaó | Szólj hozzá!

    Szüleim visszautasíthatatlan ajánlatot kaptak családi nyaralásra. Egy szegről végről rokon néni alpesi kastélyába invitált lényegében ingyen. Az épület egy tó mellett állt a képeslapszagú osztrák hegyoldalban.

    Négyesben érkeztünk, majd húgommal külön kétágyas szobát kaptunk. A rokonunk idegesítő hangú öreg banya volt őszes hajjal és tüchtig kinézettel. Benyitva a két ágy egy parányi franciaágy volt csupán. A mosdóba nem lehetett beférni, és a helyiségnek ablaka nem volt, továbbá mind a fal mind a bútorok gyomorforgatóan foltos felpúposodott fahatású műanyagfóliával voltak fedve.

    Első nap lévén külön programot nem terveztünk így lefeküdtünk alduni. Ekkor a képzelt valóságra lidércnyomás vetült. A tébolyodott hologram az ágyunkon kezdett előadásba. Húgomat és önmagamat nem láttam, a franciaágyon helyettünk két aranyhajú 17 éves forma lány feküdt. Mélyen aludtak, egyenletes légzésük betöltötte a kis szobát. Az ajtó kitárult és egy alaktalan forma imbolygott be bizonytalan léptekkel. Ahogy megállapodott az ágy végében érthetővé vált a nehézkes járás, egy kétkezes pallost vonszolt. Komoly erőfeszítéssel a levegőbe emelte, majd az ágy jobb oldalán fekvő leány gyomrába döfte. Sűrű vér fröccsent szanaszét. Senki sem adott ki egy hangfoszlányt sem, a vér pedig megállíthatatlanul falta az ágytakarót a beállt csendben. Az alak felpillantott majd megköszörülte a torkát.
    - Neked feladatod lesz.

    A látomás véget ért, a húgommal nehezen lélegezve pillantottunk egymásra. Ahogy feltápászkodtam az ajtó alatt becsúsztatva cetli hevert. Rajta az alábbi állt: "Feladat: Hányféle képpen helyezkedhet el egy ember egy földre rajzolt körhöz képest?" (??) Hosszas töprengés után arra jutottunk, hogy állhatunk a kör mellett állhatunk fölötte és benne. A választ egy elfogyasztott Milka csokis dobozra róttam színes zsírkrétákkal.

    A gyermekded betűvésésem egy újabb reggeli telefonhívás szakította félbe. Ezúttal nem terveztem visszaalvást. Ebben az álomban nem tudtam értelmezhető motívumokat felfedezni.

Címkék: erőszak félelem húgom nőalak

Magány

2008.06.14. 00:16 | .kakaó | 1 komment

Volt barátnőm (Anna) egy ismerősével, Lacival találkoztam álmomban. Az utcán haladtunk el egymás mellett, szertartásos hellóval nyugtáztuk a kontaktust. Rossz érzéseket generált. Egyfelől valahogy előtolult az hiány amit Anna pótolni tudott a múltban. Másfelől láttam, hogy Laci boldog, ami nekem nem adatott meg. Megálltam, és figyeltem ahogy távolodik. Átment az utca túloldalára és egy nett, fehérre meszelt régi hangulatú társasházba lépett be. Irigy voltam rá, amiért szép barátnője van és zenekara: Igazságtalanságnak tartottam, hogy bizonyos lányok szemében klasszisokat emel egy fiún, ha zenekarban játszik. És tessék: itt az álomban színelegáns kinézettel bírt, külseje és mozdulatai tökéletesen összeszedettek voltak. Vonzó hatást keltett, ellentétben az általam alkotott valóságképpel. Én pedig minden porcikámban éreztem: egy satnya báb vagyok csupán.

Később egy olyan lánnyal sétálok kézen fogva, akit tegnap este láttam egy fényképen. Sötét mandula szemek, vékony egyenesszálú barna haj, és őrjítően keskeny ajkak. Fehér fodros egyberuhát visel és gyümölcsillat lengi körül. Apró teremtés, a karjaimba akarom venni. Madártej amit fel akarok falni, a fodros fehér ruha a hab, de a vanília az amit igazából keresek.

Egy üdülőtérségben lehetünk. Part menti út, igaz a tengert nem lehet látni az ösvényt szegélyező létesítményektől. Kétoldalt pázsit és vakító homok, fehér hajópadlós kerthelységek, napernyők és vidám emberek. Boldogságot érzek és büszkén lépdelünk a lánnyal.

Megtorpanunk, és az álomvalóság e pillanatnyi bizonytalanságát kihasználva felémnyújtja nyakát és szájával megérinti enyémet.

 Mikor reggel felzavart egy telefon, olyannyira boldog voltam, hogy pusztán a folytatásért vissza akartam aludni.

Címkék: ismerősök nőalak

Álomblog

2008.06.13. 23:45 | .kakaó | 3 komment

    Ha megkérdezte valaki, mindig azt válaszoltam: "Nem, én tényleg nem szoktam álmodni!" Két hónapja azonban rájöttem, hogy reggelente el tudom kapni a darabkákat az éjjeli agymenéseimből.
   
    Ha eleget töprengek a reggeli buszon - és nem zökkent ki egy karambol a Körúton - néha értelmes történek kerekednek ki belőlük. Közös vonásuk a személyes problémáim betüremkedése, és mindenféle lehetetlen dolog ill. történés.

    Gondoltam, miért ne dokumentálnám őket?

süti beállítások módosítása