Hazaérve pótlom az elmaradtakat. Igaz péntekre virradóra semmi használható maradványom nem maradt. Szombat éjjel viszont ezt találtam álmodni.
Egy korábbi álmomban már jártam abban az alternatív nyolcadik kerületben, amely ezúttal is visszaköszön. Ebben a régi romos épületek elbontásra kerültek, helyettük századeleji társasházak, múzeumok, terek szökőkúttal, és szeretnivaló padok vannak. A mi házunk öblös beugrókat és boltívek sokaságát kapta, fala fehér és a belsőtereket fenyőfa deszkák borítják. Szeretek ebben az új környezetben, kicsit talán Bécsre emlékeztet. Annak ellenére tetszik, hogy ellenzem azt a hatalmas Bécs-imádatot ami ismerettségi körömben oly elterjedt.
Ezen a napon rádió erősítőt indulok venni. Kinzétem egy Yamaha modellt, és most szertetném hallani a hangját élőben is. Lesétálok régi-új otthonomból, és a Baross-téren találom magam, ami már sétálóövezet, díszkővel van fedve és egy barátságos szökőkút csobog a közepén. Jól eső érzés itt sétálgatni, sietnem sem kell, van időm magamba szívni ezt a békességet. A Körút felé tartok, két oldalamon mindenféle üzlet fagerendás házak tövében, a homlokzatonkon kovácsoltvas cégérerdő. Az utca hol összeszűkül és sikátorokra ágazik, hol pedig széles sétállóutcává tágul. A álmodozásomnak egyszerre végeszakad mikor egy jópár emberöltőt végigszolgált villamos csengetve szalad el előttem. Valahogy a villamos is mosolygósnak tűnik. Megtorpanok és próbálom tisztára rázni a fejem, és felismerem a Körutat. Itt is minden tisztább, autó is alig jár, helyette biciklisek vidám csoportjai mindenütt.
A Hi-fi üzlet innen néhány sarokra van. Belépek egy kis ajtón keresztül, közlöm mit szeretnék.
- Csak eggyel régebbi modellt tartunk, de elég hasonló a hangjuk.
Nem baj. Ez úgyis egy szép nap.
Yamaha erősítőt akarok venni nyár végén. Ennyi pozitív gondolattal ellenben régóta nem találkoztam magamban. Ki tudja, talán vannak még rejtett tartalékaim.
